Deák János - HA8DE

Nekrológ

Deák János - HA8DE 86 éves korában eltávozott körünkből Csongrád megye egyik legismertebb, sokak által nagyon tisztelt rádióamatőre. Egyszerű szülők gyermekeként látta meg a napvilágot1929-ben.
Már gyermekkorától küzdelmes, nehézségekkel teli utat kellett megjárnia. 9 évesen elvesztette édesapját, édesanyja egyedül nevelte fel.Diáktársaival minden csibészségben benne volt, ám érdeklődése korán a technika, a gépek, az elektromos áram felé fordult. Gyerekként szívesen időzött ezermester szomszédoknál, mesterembereknél. A detektoros rádió, amit valamelyik szomszédnál látott, teljesen lenyűgözte.
Ő is olyat akart. Villanyszerelőnek tanult, villanyszerelőként lépett munkaviszonyba, közben szüntelenül képezte magát. Megszerezte az erősáramú elektrotechnikus végzettséget. Megismerte a rádióamatőrök világát, hamar túl volt az első saját építésű rádiókon, amelyek egyes alkatrészeit maga készítette.

 

A 60-as években szakmai elismertsége okán a szegedi szakmunkásképző iskola szakoktatói munkakörben foglalkoztatta. Ahogy tudása, pedagógiai felkészültsége egyre nőtt, elméleti tantárgyak oktatására is kapott megbízást. Belépett a rádióamatőr szövetségbe, vizsgát tett, hívójelet kapott. Kialakította otthoni rádió állomását, de nem elégedett meg ennyivel. A szakmunkásképzőben egyik kezdeményezője volt az iskolai rádió klub létrehozásának. Egy épület lapos tetejét kinézve az iskolavezetés segítő támogatásával, a szakmunkás tanuló diákokkal, tanártársakkal összefogva klubszobát, adószobát, antennarendszert épített ki. Munkahelyet változtatott, majd a 70-es évek végén a Csongrád megyei MHSZ rádiótechnikai előadója lett. Kis megszakítással nyugdíjazásáig ebben a munkakörben dolgozott. Ez volt igazán az ő világa. A lehetőségek keretein belül segíteni a megyében működő klubokat, országos élvonalba emelni a Csongrád megyei rádiós sportolókat. Mindig közösségben érezte jól magát. A szakmunkásképzőben tanítva teljesen érthető, hogy fiatalokkal vette körbe magát. Tanította őket morzézni, rádiózni, meg a rádió-iránymérés fortélyaira. Az első rádiós táborokat saját kunfehértói hétvégi házában és portáján tartotta. A sikerek láttán, ezt követően rengeteg rádiós és RIM edzőtábort tartott. Tanítványai már az első országos bajnokságukon megmutatták, számolni kell velük a jövőben. Az 1980-as évektől pedig számolatlanul hozták haza a bajnoki címeket és helyezéseket. Olyan kiváló sportolókat nevelt, akik válogatott kerettagként a nemzetközi mezőnyben is kiemelkedőt nyújtottak. Gyakran ő is rajthoz állt, nem is eredménytelenül. A sors ajándékaként 1984-ben a magyar rádióamatőr válogatott RIM versenyzője lehetett a Norvégiában megrendezett Rádióiránymérő Világbajnokságon.

Konok ember volt, magasra tette a mércét. Néha konfliktusok kísérték törekvéseit, de eredményei elvitathatatlanok. Konfliktusai ellenére számtalan amatőrtársat, segítőt tudott maga mellé állítani a céljai elérése érdekében. Így született meg közös összefogás eredményeként Ruzsán a megyei versenyállomás és rádióamatőr bázis, 20 főre szállással és tanteremmel. A munka és a délutáni foglalkozások, edzések miatt az otthoni rádiózás sokszor elmaradt. Volt esztendő, amikor alig született összeköttetés. Igényes volt saját rádióállomására, szüntelenül fejlesztette. Évtizedekig egy öreg TELRAD 200-as volt a rádiója. Ezen kívül mindent maga készített: iránysugárzókat, antennaillesztőt, tápegységet, SWR mérőt, mindent. Közel 300 DXCC-t teljesített. A távíró üzemmódot kedvelte, azt tartotta az igazi amatőr rádiós terepnek. Számtalan diplomát, elismerést megkapott. A Magyar Rádióamatőr Szövetséget nagyon fontos és értékes közösségnek tartotta, annak holtáig tagja maradt.

Egy csésze kávé, vagy egy pohár bor mellett szívesen időzött barátai körében. Mesélt a régi időkről, varázslatos éjszakai DX vadászatokról, antennaépítésekről, versenyekről, vagy a tanítványokról, akik felnőtté válva, saját családot alapítva már nem aktívak az amatőrök világában.

Ha most köztünk lehetne, betegségei, testi bajai ellenére biztosan elmondana egy-egy közösen megélt eseményt, történetet, talán egy kicsit kiszínezve, hogy jobb legyen a csattanója.

Sajnos nem teheti. Mi se ülhetünk többé asztala köré.

2015. október 3.-án végleg kikapcsolta a rádiót, letette a billentyűt. Lelke elsuhant az éterbe a rádióhullámok után.

 

Akik ismertük, kegyelettel emlékezünk rá. Szívünkben örökké él.

(Irták: HA8DD, HA8HAJ, HA8FY)