Rádióamatőr tábor 2018.

2018 Július első hetében rendeztük meg a szövetség ez évi táborát.

A szervezés már február végén megkezdődött, nehogy megismétlődjön a 2017-es fiaskó, amikor szinte minden jelentkező Erzsébet táborba ment, ezzel lehetetlenné tette a munkánkat.

A székházunk felújítása az utolsó pillanatban fejeződött be, én a családommal szombaton takarítottam, rendeztem a ház alsó szintjeit, HA2NA és HA6PX pedig vasárnap éjjel készítették fel a táborra a vendégszobákat és az adószobát.

A táborban idén 11 fiút és két leányt fogadtunk. Hárman érkeztek a Kiskulcsosi iskola szakköréből, ketten a dögei általános iskolából, hárman Nagyrécséről, egy fiatal pedig a MOM rádióklubból érkezett. A felsoroltak aludtak a házban egy héten át, és volt még négy gyerek, akik csak nappal vettek részt a foglalkozásokon. Ezek közül kettő Ausztriából jött: Budapesten ismerősnél laktak, reggel jöttek, este mentek. A maradék két gyereket, akik ikrek voltak, az édesanyjuk hozta-vitte naponta.

Az ikerpár fogadástól tartottam legjobban, mert ők valóban külsősként érkeztek, eddig nem találkoztak a rádiózással, és a 10 év körüli életkoruk, tapasztalathiányuk elbizonytalanított: Mennyit fognak érteni a foglalkozásainkból?

Az egy hét alatt bebizonyosodott, hogy az életkor nem befolyásolja a képességeket. Mindkettő okos, értelmes gyerek volt, pillanatok alatt felfogták, hogy mit csinálunk. Az ikerpár leány tagja -Zsófi, aki írónő szeretne lenni- már az első este gyönyörűen, érthetően, tisztán beszélve versenyzett a CQ-Budapest URH versenyen 144MHz-en.

Hadd számoljak be a tábor hetéről, mi történt, hova mentünk.

Hétfő az érkezés napja volt. Mivel sokan jöttek 200km-nél messzebbről csak délutánra gyűlt össze a társaság. Természetesen legelőször a budapesti bejárósok érkeztek meg, akikkel addig volt időm beszélgetni a rádiózásról a táborról: legyen fogalmuk mi vár rájuk a következő héten. Hétfő délután, mikor mindenki megérkezett, megtartottam a kötelező érintésvédelmi és villámvédelmi előadást - illetve végigbeszéltük a gyerekekkel a ház rendszabályait. Este 6-kor bekapcsoltuk a rádiókat: Elkezdődött a verseny, az adószobában jobbra az egy éve pályázaton szerzett össz üzemmódos, színes érintőképernyős rádión a 70 centis, balra Dallos Laci készülékén a 2m-es rádiózás ment. Én ekkor már otthonról versenyeztem, így épp Zsófival tudtam beszélni. Nagy öröm volt hallani a gyerekek forgalmazását.

Kedden reggel a reggeli után Venczel Miklós tartott előadást minden táborozónak a rádió-iránymérésről. Ez után kimentek a közeli erdős területre, hogy ott 3.5 és 144MHz-es vevőkkel kipróbálják az iránymérést. Mindíg lenyűgöz Miki tapasztalata, foglalkozásainak stílusa. A gyerekek nem is tudták, milyen klasszistól tanulnak, de érdemes volt nézni őket, mikor lihegve, vidáman beérkeztek a csapatok, egy-egy róka felkutatása után.

Visszamentünk a házba, az ebéd után három részre bontottuk a társaságot. 4 gyerek felment rádiózni a tetőtérbe, öten a pincébe vonultak elektronikai szakkörre, a maradék pedig előadást hallgatott. Délután Dallos Lacit kértük fel, hogy meséljen röviden az NMHH ifi vizsgájáról, amely ettől az évtől jelentősen könnyebbedett. Szeretném itt kiemelni a nagyrécsei iskolás fiúkat, akik a legtöbbet kérdeztek, válaszoltak. Jó volt látni, hogy kellő önbizalmuk van - ami a vizsgán nem elhanyagolható segítség. A nap végén kitettük az asztalra az FMV klub ajándékát: egy Kenwood TR9000-es asztali rádiót tápegységgel, amely egykor Berzsenyi Béla HA5EB rádiója volt. Megígértem: az a gyerek fogja megkapni, aki a leghamarabb bemutatja az érvényes engedélyét.

Szerda a múzeumok napja volt. Reggeli után beállt a ház elé a 20 fős bérelt kisbuszunk, amely repítette a társaságot az elektrotechnikai múzeumba. A múzeumban mi adtuk a tárlatvezetést: ki kell emelnem HA5JA Attila elektrosztatikai és mágneses kísérleteit, bemutatóját. A múzeum után Diósd felé vette a busz az irányt, de megálltunk egy gyorsétteremben ebédelni a gyerekek nagy örömére. Ez az élmény megér egy kis kitérőt. Senki se vetemedjen arra, hogy 17 fő részére egy számlában fizet, mert az üdítőket, szendvicseket, krumplikat, fagyikat egy-egy közös tálcán adták ki: Mindenki vegye le a magáét. El tudjátok képzelni, hogy alig akadt valaki, aki azt ette amit rendelt, ráadásul közben a direkt kis forgalmúként kiválasztott étterembe betódult, még 25 gyerek két felnőttel, akik pedig összekeveredtek a mieinkkel. Induláskor darabra mindenki megvolt, de a névsort is ellenőriztük... (hi)

Délután 2-re érkeztünk Diósdra a Rádiómúzeumba. Itt fantasztikus tárlatvezetést kaptunk. A Csepeli legelső AM adótól a működő TV adóig, berendezett stúdiókon át a lakklemez vágóig minden van. A helyi szaksegítség mellett tárlatvezetést tartott Frőlich Henrik is, illetve egy játékkal készült egy fiatal múzeumpedagógus. Aki jól figyelt a tárlatvezetésen, az ki tudta tölteni a 15-20 szóból álló keresztrejtvényt, a megfejtésben megkapta, hol található az épületben a gyerekek ajándéka. A társaság hulla fáradtan ért ezen a napon vissza a Királyhelmec utcába 6óra körül.

Csütörtökön hármas bontásban ismét előadásokat hallgattak, rádióztak és műhelymunkán vettek részt a gyerekek. Ekkor készült el a 6 darab szövetség által vásárolt PIXIE-2 1W-os távíró adó-vevő kit, amelyet a rendszeresen klubba járó gyerekek kaptak. A többi gyerek a Ganz rádióklub kilincsriasztó KIT-jét szerelte össze, amely morzegyakorlónak és játéknak is használható. A terjedés ezen a napon megtréfált bennünket: szinte senkit sem hallottunk egész nap RH-n, az URH amatőrök pedig sajnos nem válaszoltak a hívásainkra. Este 5 körül találtunk pár magyar állomást 3616-on, ekkor odacsődítettük a fél tábort rádiózni. Köszönet az ellenállomásoknak a munkájukért!

Pénteken délelőtt 10-órára mentünk a Nemzeti Média és Hírközlési Hatósághoz. Itt részt vettünk egy internet veszélyeivel foglalkozó előadáson, megnézhettük a mérőautókat, a leárnyékolt EMC mérőtermeket, és még az országos mérőrendszer vezérlő központjába is bejutottunk. Az elfáradt gyerekekeket délben nagyon finom kis szendvicsek és üdítők várták egy tárgyalóban. Ekkorra megérkezett Dallos Laci is, aki mit sem sejtve figyelte az eseményeket. A hivatal részéről Dr Vári Péter egyszer csak Lacihoz fordult, hogy elkezdődik a vizsga. Laci legnagyobb csodálkozására a hivatal osztályvezetője a rendhagyó vizsga keretében őt vizsgáztatta, a gyerekek segítségével, ugyanis a gyerekek tették fel a kérdéseket. A gyerekek elfogadták Laci válaszait, a hivatal pedig -ha jól emlékszem- 100 évre meghosszabbította a HA7PL hívójelet. Aki nem hiszi, járjon utánna.

Péntek délután a legtöbb fiatal haza indult. A nagyrécsei fiúk és Lídia még ott aludtak, őket szombat reggel vittem ki a pályaudvarra. Közel 3 órás út várt rájuk hazafelé. Hogy el ne felejtsem: A táborozók még egy ajándékot kaptak: Joubert Attila hozott be egy notebookot, amit egyeztetés után a kiskulcsosi klub kapott meg, hogy kiadja azt a rászoruló szakköri gyerekeknek, otthoni használatra.

A tábor megtartásában segítőim voltak:
Kovács László HA7MO Püspökladányi Regionális Rádiós Sportklub,
Joubert Attila HA5JA MOM rádióklub,
Venczel Miklós HA0LZ Nyiregyházi Rádióklub,
Józsi Barnabás HA0LQ Nyiregyházi Rádióklub

Biztosak vagyunk benne, hogy életre szóló élményt adtunk a gyerekeknek, megerősítettük őket tudásukban, jutalmaztuk egész éves szakköri munkájukért.

73, DX: Balogh Sándor HA5BLK, Ganz Rádióklub, a tábor szervezője.