Silent key – HA6NI Fekete Sándor

Írta: Magyar Rádióamatőr Szövetség. Beküldve: Silent Key

ha6ni

 NEKROLÓG

Fekete Sándor HA6NI 1933. május 22.-én Egyházasgergén született.

Bevonulása előtt az MHSZ elődjénél megtanulta a rádiózás alapjait és a Morse ABC-t.

1953-tól 1955-ig Fertődön volt katona, ahol előképzettségének köszönhetően híradó kocsin szolgált.

1955 őszén, leszerelését követően Salgótarjánban, az akkor alakult MHSZ Rádióklubban szervezett tanfolyam elvégzése után szerzett adóengedélyt 1957. szeptember 1-én.

Jó barátja Nagy Béla, HA6NC sokat segített neki az indulásban, az önálló állomás kialakításában. Az első összeköttetés 1957-ben létesült Egyházasgergéről a 80 m-es sávban. 1960-ban némi műszaki fejlesztés után már 40 m-en is forgalmazott. Időközben jó barátság alakult ki a szomszédságból Milan Svitel, OK3IR-el, akivel közösen sok rádiós sikert értek el.

Egyre aktívabban vett részt a Salgótarjáni Központi Rádióklub (HA6KNB) munkájában is. 1965-ben a család Salgótarjánba költözött. Ez együtt járt némi fejlesztési lehetőséggel, a tetőket összekötő W3DZZ antenna és az 5 sávos ML vevő által.

A 60-as évek második felében nagyon sok hazai és nemzetközi versenyen vett részt hazai viszonylatban kiemelkedő eredményekkel.

Nagy Béla, HA6NC-vel és Joó Lajos, HA6NJ-vel együtt sokat segített a fiatal generáció oktatásában, sorozatban szervezték a távírász felkészítő tanfolyamokat.

Az 1970-es évek elején az MHSZ-en keresztül az ML-től vásárolt kitt-ből készült az első rövidhullámú, TELRAD típusú adó-vevő berendezése, amelyhez a megyében elsőként egy irányított antenna is társult 21 MHz-re. Ezekkel forgalmazott egészen 1984-ig, amikor a Friedrichshafen-ban rendezett rádióamatőr találkozóról és vásárról egy gyári Kenwood RH és egy Yaesu URH készülékkel tért haza.

Szintén a 70-es években hozta létre a HA6KNI hívójelű klubállomást a Gépipari Technikumban.

Az 1990-es évek elejétől a QTH átkerült Galyatetőre. Innen szólt a HA6NI hívójel mindaddig, amíg egészségi állapota lehetővé tette az állomás működtetését

.

2018 évben ő lett a MRASZ egyik Életmű díjasa, amit a fia vett át helyette, de még életében, nagy örömmel és könnyek között ölelte magához a díjat.

2019. február 1-én billentyűje örökre elnémult.

Nyugodjék békében, emlékét megőrizzük!

00