Ismét egy rendkívüli egyéniséggel lett kevesebb a rádióamatőr közösség.- HA5ITU Imre hagyott itt bennünket.

Imre OM 1953-ban született és egészen különleges életutat járt be. Legalább fél-tucatszor meséltettük el vele élete legkalandosabb epizódjait. A Magyar Néphadsereg tartalékos tisztjeként került ki Vietnamba, ahol járőrszolgálat közben tüzet nyitottak rájuk.
Átlőtt lábbal, az UAZ-t száz kilométert vezetve a dzsungelen át szállította vissza a bázisra két súlyosan sebesült járőrtársát. Aztán a hónapokig tartó gyógykezelés és lábadozás következett, amely után páratlan lehetőségek nyíltak meg előtte. Megmentett bajtársának édesapja által támogatva tanulmányokat folytathatott nyugati felsőfokú intézményekben, majd az akkori korszak nyugati high-tech-jét képviselő cégnél tevékenykedhetett.
Rádiózhatott az ITU központjából és közben irigylésre méltó szakmai pályafutást tudhatott magáénak. Imre több nyelven beszélt, és a kivételes tudással, melyet fejében felhalmozott, számos alkalommal elkápráztatta a fiatalokat és idősebbeket egyaránt.Imre szellemi ember volt. Nem gyűjtött vagyont, korunk fogyasztói világa semmilyen hatással nem volt rá, mondhatjuk, hogy fittyet hányt minderre - de sajnos még a saját egészségére is. A kicsi, barna és borzasztóan kellemetlen szagú szivarjai nélkül szinte már elképzelni sem tudtuk jelenlétét.
Pedig a szervezete által adott figyelmeztető jelek egyértelműek voltak a korábbi években. Számtalan alkalommal próbáltuk meggyőzni az egészségesebb életmódról, ám ilyenkor csak mosolygott, tréfálkozott, és ismét rágyújtott egy általa csak „koporsószegnek” nevezett bűzrudacskára.

Imre alapító tagja volt a HA5KRC Rádióamatőr Egyesületnek, és tagja a Puskás Tivadar Rádióamatőr Klubnak.Emlékét kegyelettel megőrízzük.

 NEKROLÓG

Fekete Sándor HA6NI 1933. május 22.-én Egyházasgergén született.

Bevonulása előtt az MHSZ elődjénél megtanulta a rádiózás alapjait és a Morse ABC-t.

1953-tól 1955-ig Fertődön volt katona, ahol előképzettségének köszönhetően híradó kocsin szolgált.

1955 őszén, leszerelését követően Salgótarjánban, az akkor alakult MHSZ Rádióklubban szervezett tanfolyam elvégzése után szerzett adóengedélyt 1957. szeptember 1-én.

Jó barátja Nagy Béla, HA6NC sokat segített neki az indulásban, az önálló állomás kialakításában. Az első összeköttetés 1957-ben létesült Egyházasgergéről a 80 m-es sávban. 1960-ban némi műszaki fejlesztés után már 40 m-en is forgalmazott. Időközben jó barátság alakult ki a szomszédságból Milan Svitel, OK3IR-el, akivel közösen sok rádiós sikert értek el.

Egyre aktívabban vett részt a Salgótarjáni Központi Rádióklub (HA6KNB) munkájában is. 1965-ben a család Salgótarjánba költözött. Ez együtt járt némi fejlesztési lehetőséggel, a tetőket összekötő W3DZZ antenna és az 5 sávos ML vevő által.

A 60-as évek második felében nagyon sok hazai és nemzetközi versenyen vett részt hazai viszonylatban kiemelkedő eredményekkel.

Nagy Béla, HA6NC-vel és Joó Lajos, HA6NJ-vel együtt sokat segített a fiatal generáció oktatásában, sorozatban szervezték a távírász felkészítő tanfolyamokat.

Az 1970-es évek elején az MHSZ-en keresztül az ML-től vásárolt kitt-ből készült az első rövidhullámú, TELRAD típusú adó-vevő berendezése, amelyhez a megyében elsőként egy irányított antenna is társult 21 MHz-re. Ezekkel forgalmazott egészen 1984-ig, amikor a Friedrichshafen-ban rendezett rádióamatőr találkozóról és vásárról egy gyári Kenwood RH és egy Yaesu URH készülékkel tért haza.

Szintén a 70-es években hozta létre a HA6KNI hívójelű klubállomást a Gépipari Technikumban.

Az 1990-es évek elejétől a QTH átkerült Galyatetőre. Innen szólt a HA6NI hívójel mindaddig, amíg egészségi állapota lehetővé tette az állomás működtetését

.

2018 évben ő lett a MRASZ egyik Életmű díjasa, amit a fia vett át helyette, de még életében, nagy örömmel és könnyek között ölelte magához a díjat.

2019. február 1-én billentyűje örökre elnémult.

Nyugodjék békében, emlékét megőrizzük!

Gerendi István barátunk 1950. április 22-én született Pápán. Középiskolai évei alatt szeretett bele a rádiózásba, 1970 nyarán tett RH/A amatőr vizsgát és szerzett rádióengedélyt. A ’70-es és ’80-as években aktívan részt vett a Bakony Rádióklub URH munkájában. Hivatásává is a rádiótechnika vált. A Posta Rádió és Televízió Műszaki Igazgatóságán (és jogutódánál) dolgozott először Kab-hegy TV állomáson kiemelt csoportvezetőként, majd később az állomás műszaki osztályának vezetője lett. Ezt követően a vállalat központjából irányította az országos TV és rádió adóhálózat beruházási munkáit egészen nyugdíjazásáig. Rádióamatőr és profi híradástechnika terén is rengeteget tanultunk tőle. Utolsó aktív munkanapján viccesen meg is jegyezte az akkor épp aktuális menedzsmentnek, hogy ezt a 42 év tapasztalatot éppen 42 évébe került megszereznie. Nyilván a jelenlévők életkora sem érte el minden esetben ezt az értéket. 

Természetesen ezt követően sem vonult vissza, szakértőként segítette például a solti középhullámú rádióállomás rekonstrukciós munkáit: a 2MWattos csöves adó kiváltását félvezetősre. Rádióamatőr hobbiját is aktívan művelte, URH-n és RH-n is összefuthattunk vele az éterben.

Pista 2019. január 26-án örökre letette billentyűt, egy kimagaslóan jó embert és szakembert is elvesztettünk.

Temetése 2019. február 2-án 14:00-kor lesz a  balatonalmádi (vörösberényi) református temetőben.