MRASZ Rádióamatőr Tábor Balatonakali, 2014

A Magyar Rádióamatőr Szövetség 2014 márciusában „pántlikázott” támogatást kapott a Magyar Olimpiai Bizottságtól (MOB) az utánpótlás nevelés céljára.

A MRASZ a támogatást kitörő örömmel fogadta – lévén eddig nem volt példa az évi szerény működési támogatás „megtoldására”. Hiába voltak elképzeléseink, az eddigi évek szigorú költségvetési fegyelme mellett nem álmodhattunk nagy dolgokról.

A támogatás hírére – jóval az utalás előtt - kis csapat gyűlt össze, hogy elemezze a lehetőségeket a pénz felhasználására. A megbeszélésen kiderült, hogy sem utánpótlással foglalkozó rádióklubokat, sem egyéb gyermekrendezvényt a pénz nem támogathat. A támogatás kiírása szerint a pénzt kizárólag utánpótlás korú sportolók közvetlen felkészítésével és versenyeztetésével összefüggő feladatokra lehet fordítani.

Az elszámolás végső dátuma 2014. július eleje volt, amely megnehezítette a szervezést és némileg korlátozta a gyermekek részvételét a táborban, hiszen a rendezvény meghirdetésekor már sok gyermeknek befizetett nyári elfoglaltsága volt.

A tábor megszervezésével Venczel Miklóst bízta meg a MRASZ elnöke, aki a terv kivitelezéséhez még néhány szakmai segítőt keresett. A tábor tematikájának alapját a korábban leadott, mindhárom szakágra lebontott komplex utánpótlás képzési terv adta, így volt forgalmazási adás-vétel gyakorlás RH és URH sávokon, morze ismeretek, valamint műszaki alapismeretek és áramkörépítés is.

A tábor helyszíne Balatonakali lett, ahol Miki és Dallos Laci kiváló kempinget talált számunkra. A napi háromszori étkezést egy közeli óvoda konyhája biztosította, a helyi strand 1 km sétával elérhető volt, és minden foglalkozásunk külön épületet kaphatott, így nem zavartuk egymást.

A tervezett napirend a következő volt: 7-órakor ébresztő, 8 –kor reggeli, 9-11 óra között irányított amatőrmunka, 12-től ebéd, 14-17 között ismét foglalkozások, 18-kor vacsora, majd szabad sport-tevékenység a 22-órai takarodóig. Mi tagadás, ez első pillanatban számomra túlzásnak tűnt, de a gyermekek lelkes hozzáállása minden szabályt felülírt!

Forgalmazással kapcsolatos foglalkozások:

A részvevő 18 gyermek kevésnek találta az amatőrtevékenységgel töltött időt (!), és a segítők minden idejét lefoglalta. A rádióállomásnak kialakított faházból reggel 7-től este 11-ig készültek a QSO-k, felpezsdítve ezzel a fonyódi átjátszó és a környékbeli szimplex frekvenciák forgalmát.

Az FT-757-es RH adó-vevő sem pihent, 3.5 és 28 MHz között szinte állandóan keresték a magyar rádióamatőrök adásait. Dallos László (HA7PL) és Kovács László (HA7MO, a Kiskulcsosi Ált. Isk. szakkörvezetője) állandó segítsége mellett sokat fejlődtek a gyermekek: A forgalmazási alapismeretektől a hullámterjedésig sok tudással gyarapodtak, a tábor végére mindenki leküzdötte a „mikrofonlázat”. Az állomáson már a támogatásból beszerzett berendezéseket és antennákat használhatták.

Rádiós Tájékozódási Futás:

Venczel Miklós és Fent Marianne RTF világbajnok rádióamatőr sportolónő segítségével minden nap kiment egy csoport a közeli erdő szélére gyakorolni a rádiós tájfutás alapjait, megkeresni az elrejtett adókat és persze lemozogni a kiváló kosztot. A szaksegítség és a bemutatott technika megtette a hatását: ez a sportágunk is elnyerte a gyermekek elismerését. A délutáni, vagy esti kötetlen beszélgetéseken előkerültek az elmúlt RTF versenyek- és versenyzők érdekes történetei.

Konstruktőri foglalkozások:

A kemping közösségi faházában –kiváló körülmények között- rendeztük be az öt fő befogadó képességű szakköri szobát. A támogatásból erre az alkalomra vásárolt szerszámkészletek jól vizsgáztak: forrasztóállomást, oldalcsípőt, fogót vettünk, amelyek a rendezvény után „lezsírozva” várják a következő alkalmakat. Kétféle KIT-et építettünk: háromhangú szirénát és tapskapcsolót.

A szerelés közben a résztvevők megismerkedtek az alapvető méréstechnikai fogásokkal (pl. ellenállás és feszültségmérés), az alkatrészek típusaival, a forrasztópáka használatával. Volt idő sok-sok beszélgetésre, így minden gyermek megismerte a villámvédelem, földelés, elektromos biztonságtechnika alapjait, tápvonalak típusait, rádióállomások felépítését. A tervek szerint délelőtt három órában, délután két órában 5-5 fővel folyt volna a konstruktőri munka. A második naptól ezzel szemben már a reggeli után odagyűlt 2-3 fiatal (jellemzően a karcagi Kiskulcsosi iskola szakköréből) akik még saját szerszámokat és építendő áramköröket is hoztak magukkal a táborba. Délutáni órákban is mindig volt pár fő a tervezett foglalkozások mellett, akik a strand helyett is a szerelést választották, illetve a klubszobában tartott esti TV-nézés alatt is csendben kattogtak a pákák az asztali lámpák fényénél. A sok esetben ott dolgozó 5-7 fiatalnak Balogh Sándor és Kovács László segített az áramkörök építésénél. A műhelyfelszerelést az asztali lámpáktól a műszereken át a labor tápegységig HA5BLK kölcsönözte.   

A tábor egyértelműen sikeres volt. Az állami támogatásnak köszönhetően lehetőségünk adódott kipróbálni, hogy milyen tematikával, foglalkozásokkal lehet lekötni az utánpótlás és a versenyekre felkészülő gyermekek figyelmét. Megvillanthattuk a rádióamatőr sport széles palettájának lehetőségeit, hozzásegítettünk 18 fiatalt, hogy csatlakozzanak sportágunkhoz, versenyeinkhez.

Az állami támogatás másik célja a sportág nemzetközi versenyeken szerepeltetni tervezett utánpótlás korúak támogatása volt, mely az RTF, az RF és a gyorstávíró versenyekbe bevonandó fiatal sportolók képzésével teljesült.

Hogyan tovább?

Szövetségünk átlagéletkorán is jól lemérhető, hogy mennyire szükséges a vérfrissítés, a megújulás. Az elmúlt évek pénzhiányos tétlensége talán megszakad, ha a balatoni táborra felállt csapat évről-évre szakmai táboroztatást vállalna. A pénzügyi háttér megteremtésében a tervezett táborok három pilléren nyugodnának: Az önköltséges tábor szállás és étkezési díjait a jelentkező gyermekek fizetnék, a felhasznált anyagok, illetve fogyóeszközök díját a MRASZ állná, a külön programokat és a jelenlévők költségeit szponzori pénzből fizetnénk. Évi egyetlen egyhetes táborral ugyan a világot nem lehet megváltani, de példaként állhatna bármely rádióklub előtt, hogy az adott lehetőségek kihasználásával, és sok munkával a közösségünk részére maradandót lehet alkotni.

A Tungsram és Ganz klubok, ennek jegyében ez évben is kitelepültek a városligeti gyermeknapra és a Hajógyári szigeten megrendezett 1 hónapos Gyereksziget rendezvényekre. A MRASZ mindkét klubot 70-70 ezer forinttal támogatta, mely lehetőséget nyitott a gyerekek által összeszerelt áramkörök és alkatrészek beszerzéséhez. Mindkét rendezvényen rádiózhattak is a jelentkezők, ezúton is köszönjük az ellenállomásként otthonról dolgozó rádióamatőrök munkáját!

A rendezvényekre való felkészülés mindkét klub számára 2-3 hónapos munkát jelent. Az egyeztetések és a majdani segítők megszervezése mellet hatalmas feladat a NYÁK-ok tervezése, legyártása (esetleg legyártatása), az alkatrészek beszerzése, a prospektusok, szóróanyagok kinyomtatása, a számlákkal való elszámolás, a szponzorokkal való tárgyalások…  A HA5KFZ (Ganz) klub ez évi költségvetését a „Gyereksziget” kb 150 000-Ft-al terhelte, mely összeg nagy részét a MRASZ, és a Sziget KFT állta. A „Rádiótechnika” szerkesztősége a munkánkat igen kedvezményes árú alkatrészekkel és szóróanyaggal segítette. A Ganz klub rendezvényre vitt 16 db „lottószám generátor”, 42 db digitális dobókocka és 28 db „AM-Rádió” KIT-et ingyen adta a gyermekeknek, így remélhetőleg a szülők a szórólapok mellé csatolt biankó sárga csekkeken visszapótolják a lyukas költségvetést...

A rendezvények szervezői szerint a klubok unikális foglalkozásokat tartanak a gyermekeknek –akik nagy élvezettel vetik be magukat a rádiótechnika világába. (fotók: www.gyerekradiozas.proc.hu) A foglalkozások nyeresége a rádióamatőr társadalom részére szerteágazó: A gyermekek nyilván nem lesznek azonnal hívójeles amatőrök, de megadhatjuk a kezdőlökést a hobbink felé, a szülőkön és a reklámlehetőségen át pedig jelentősen nőhet a hobbink ismertsége és érdekérvényesítő képessége is.

Lehetőségeink – Szakkörök országszerte

Ezúton hívom föl az ország rádióklubjai vezetőinek figyelmét, próbáljanak szakköröket tartani, mozduljanak ki gyermek- vagy falunapokon, majálisokon, múzeumok éjszakáján! A kitelepülésekhez sok rendezvényen még ingyen sátrat is kaphatnak, csak a technikát kell odavinni, és akár alkalmi hívójellel forgalmazni! A Gyermekszigeten és a Városligetben bebizonyosodott: Az elektronikai konstruktőrködés óriási potenciállal bír. Ennek a „hátán” lehetne bevonzani a gyermekeket a klubok életébe, az amatőrmunkába. Ha van lehetőség, hogy iskolában, vagy művelődési házban szakkör induljon, a gyermekek –szakköri díjként- kifizetik a terembérletet és az összeszerelt alkatrészek árát, amelyről a klubok többsége 0%-os ÁFA kulccsal terhelt számlát állíthat ki. Így lehetne felhasználni a civil törvény változása miatt módosuló alapszabályokat a „közös jó” szolgálatára!

Szinte hallom, hogy nincs ember, pénz, kedv, energia, és minek az egész?

Társadalmunk 99%-a nem tudja, hogy a rádióamatőrök léteznek, és mivel foglalkoznak. Pedig hobbink és szaktudásunk egyedülálló és bizonyos pontokon egyetemi ismereteket igényel. A TV és Rádió szervizek megszűnésével, a „kétkezi” konstruktőri munka hanyatlásával lassan eltűnnek azok a szakemberek, akik saját műhelyükben önállóan, új áramköröket, berendezéseket képesek létrehozni. A forgalomban kapható elektronikai eszközök majd mindegyikét külföldön tervezték és gyártották. Meghibásodásuk esetén már nincs, aki ezeket megjavítsa. A rádióklubok ezen tudnának változtatni:

- A szakkörök megtartásával nagyszerű célra használnák a lehetőségeiket; (bírósági bejegyzés, adószám, klubhelység, könyvelő…)

- Biztosítanák a saját utánpótlásukat (a szakköri gyerekek 5-10%-a biztos, hogy a klubban fog kikötni)

-A szakiskolák képzett, elektronika terén járatos diákokhoz jutnának;

-A gyermekeknek szakmát és hobbit adhatunk a kezébe; (Ez kifejezetten nagy szó!)

- A gyermekek értelmes és tartalmas időtöltésen vehetnek részt;

- Az iskolák hozzájutnának pl. fizikaórán használható szaksegítséghez;

- Ismertséget és támogatást szereznének; (a gyermekek szülei az adó 1%-ot fizethetnék a klubnak, a polgármesteri hivatal pedig fordulhat a klubhoz rendezvények tartásakor, vagy akár technikai segítségért)

- Az elvégzett munka hatására jóval nagyobb érdekérvényesítő képességünk lenne, és eredményesebben szerepelhetne szövetségünk a különböző pályázatokon.

Még egyszer megköszönve a célzott támogatást; bízunk benne, hogy egy kedvező folyamat vehette kezdetét!