A MRASZ felkérésének eleget téve nekiültem, hogy röviden összefoglaljam a MOM Rádióklub utánpótlás-ügyben tett erőfeszítéseit. Elgondolkodtam és rájöttem, én nem tudom röviden összefoglalni. Azért nem, mert a dolog nem egyszerű, sok a lehetőség és sok a buktató is. Az egyszerű, statisztikai tényközlésnek pedig nem látom sok értelmét.2015. július 6-12 között került megrendezésre a Magyar Rádióamatőr Szövetség Ifjúsági Tábora.
Rádióklubunkból Hegedűs Márton vett részt, de az élményekről beszéljen ő.
A második nyári táborom július hatodikán kezdődött. Reggel indultunk nagyszüleimmel, hogy tíz órára odaérjünk a helyszínre. Amikor megérkeztünk, kiderült, hogy én érkeztem meg a leghamarabb. Kiválasztottam magamnak egy szobát, és lepakoltam a táskáimat.
A táborvezető (Balogh Sanyi bácsi) bemutatta a MRASZ (Magyar Rádióamatőr Szövetség) új székhelyéül szolgáló épületet, ami egyben a tábor helyszíne is lesz. Ezt a házat egy idős rádióamatőr hagyta a szövetségre. Amíg vártunk a többiekre, addig én készítettem egy antennát a „társalgóba”, hogy tudjunk műsorszóró rádiót hallgatni. Ebben a teremben volt a könyvtár is, ahol rengeteg régi és új elektronikai könyv volt elhelyezve. Ide voltak ideiglenesen lepakolva azok az alkatrészek, műszerek is, amiket a vevőkészülékünk építéséhez majd felhasználunk. Azt én ellenőriztem le, hogy minden doboz megfelelő értékű és mennyiségű alkatrészt tartalmaz-e. Amikor ezzel végeztem, kezdett megérkezni a többi táborlakó is. Hoztak egy számítógépet, hogy próbáljuk meg beüzemelni, és a WiFi-t beállítani. Végül maradtunk a vezetékes megoldásnál, mert két WLAN kártyát és a Windows XP-t három driveres CD-vel nem sikerült egymással összebarátkoztatnunk…
Amikor mindenki beköltözött, a számítógép-darabokat eltüntettük az asztalról, az alkatrészeket és műszereket pedig levittük a pincében található műhelybe. Mindenki megebédelt, majd megkezdtük az első előadást, ami természetesen a biztonságtechnikáról, villámvédelemről, és antennákról szólt. Este felé elkezdődött a CQ Budapest rádióamatőr verseny, amin néhányan nem vettünk részt, hanem elfoglaltuk a társalgót, ahol mindenféle témáról beszélgettünk, zenét hallgattunk, filmet néztünk és számítógépeztünk. Késő este mentünk fel aludni.
Kedden különböző alkatrészekről, jelölésekről volt szó. Ezt az előadást egy rövid rádiózás követett, majd rájöttünk, hogy túl meleg van a fenti adószobában. Lementünk a műhelybe az SSB vevőnket építeni. Ez egy, két panelből álló, varicap diódával hangolható rövidhullámú vevő. Estére én elsőként végeztem a meglévő alkatrészek beültetésével. Este tíz órakor a csapat lesétált a közeli csillagvizsgálóba, ahol a Vénuszt és más bolygókat, csillagokat figyelhettünk meg többféle teleszkóppal.
A legalsó pinceszinten felállítottunk egy csocsóasztalt, ami folyamatos használatnak volt kitéve az elkövetkező napokban. Sanyi bácsi meghozta a még kimaradt mechatronikus alkatrészeket, amiket gyorsan be is szereltem. Sokat segítettünk és adtunk ötleteket egymásnak, hogy mindenki elkészülhessen. A szabadidőnket általában a három pincehelyiség valamelyikében töltöttük, mert rengeteg alkatrész, műszer és készülék volt mindenhol. Átkutattuk az egész pincét érdekességek után. Délután meghallgattunk egy előadást az okos elektromos hálózatokról. Este volt egy nagy vihar, de ez szerencsére nem gátolt minket a szórakozásban, hiszen a műhelyből alig lehetett minket kiráncigálni.
Elkezdtük behangolni a már elkészült rádiókat. Ekkor megmutatkoztak a tervezési hibák. Kiderült, hogy az oszcillátor nyákján a varicap dióda egyik lába rossz helyre van kötve, de ezt a problémát egy kis fúrógéppel könnyen orvosolta mindenki.
Később meglátogattuk az Elektrotechnikai Múzeumot is. Ott meghallgattunk egy előadást az elektromosság történetéről és sok érdekes eszközt kipróbálhattunk. Gyorsan végigjártuk a kiállítás többi részét, hogy indulhassunk egy kis városnézésre.
Következő nap folytatódtak az előadások, a rádiózás, forrasztás és méricskélés. Ebéd közben megszavaztuk, hogy este a moziban a Terminátor – Genesys című filmet nézzük meg. Délután mindenki kapott egy szelet dinnyét, amit kint az udvaron az antenna alatt fogyasztottunk el.
Mozizás után ismét lementünk a pincébe. Találtam egy napelemes akkutöltőt az egyik fiókban, ami egyszerre két ceruzaakkumulátort tud tölteni. A rádióépítésből kimaradt alkatrészekből építettem egy másfél centis kis villogót. Ezt rákötöttem a napelemre. Mivel még nem voltunk álmosak, ezért lent maradhattunk sokáig.. Volt egy köteg vezeték, amelyről lehúztuk a szigetelést. Méretre vágtuk, majd összeforrasztottam a MRASZ logót belőle. Egy másik táborlakó pedig forrasztott egy nagy kockát, amit egy üres nyákdarabra rögzített. Kitaláltam, hogy ez lehetne a talapzata a mi kis „szobrunknak”, ami tetejére oda lehetne forrasztani a villogómat is. Az alsó nyáklemez kicsit nagyobb volt, mint egy laposelem. Vágtunk kisebb lemezeket, amikből kialakítottunk egy elemtartót egy kapcsolóval. Az elem pozitív saruját kivezettem a szobor vázára, a negatívot pedig egy ellenálláson és kapcsolón keresztül egy vékony szigetelt vezetékkel vittem fel a villogóhoz. Úgy gondoltuk, hogy ezt a szobrot otthagyjuk a rádiósoknak emlékbe, hogy jövőre ne felejtsenek el még egy tábort szervezni.
Hegedűs Márton
Marci egy rádiós beszélgetése 145MHz-en, a galyatetői átjátszón keresztül - hangfelvétele
érhető el.
